2011. augusztus 31., szerda

Bezártság egy teljes napon át

" A mai nap nem volt olyan izgalmas eddig,sajna..
Ahogy kinyitottam a szemem mellettem a naplóm volt. Furcsa, úgy emlékeztem leraktam, de az is meglehet, hogy álmodtam, de áh, olyan furcsa, és szerencsétlen napjaim vannak, a tegnapit eltérve.. Tehát szokásos módon leestem az ágyamról, és gügyögve felálltam, és lomhán beágyaztam. Ugye este a ruhámba aludtam, tehát át kellett öltöznöm. Rögtön a pizsamám volt a kezem között, amit szépen lecseréltem. El is kezdtem tanulni, ha már holnap kezdődik a tanítás. Első óránk az Elemi harcművészet volt, tehát kellett tanulni. Legalább tudjak szólni, vagy valami.. Olyan nyolc órától kezdtem el a tanulást, és délig nyomtam az első fejezetet. Már a kisujjamból jött ki minden, tehát már elegem volt magából a tantárgyból. Gyorsan átöltöztem, és lementem ebédelni. Pár szendvicset ettem, nem volt idegrendszerem kanalazni. Pont mikor a levest szedtem, akkor jutott eszembe, hogy Pihinek nincs reggelije. Úgyhogy a leves elmaradt, jött pár húsos szendvics. Egy bögre teai is lecsúszott, majd futva felmentem az első emeletre. Ott szétnéztem, jön e egy tanár aki miatt nem kéne futnom. Tiszta volt a terep, tehát a futásom a második emeletig tartott. Ott szívszorító megálló ejtett, de sóhajtva folytattam a felbaktatást. Óvatosan beléptem a szobámba, ahol már a macska a tálkája mellett ült. Előkaptam egy ebédről megmaradt sonkát, és azt megetettem vele. Már volt fél egy, mikor olyan unalom töltötte el a szívemet, hogy már fájt. Tehát visszatértem a tanulási teendőimhez, de egyszerűen nagyon rossz volt ennyit bemagolni. Három órakor tényleg letettem a könyvet, és egy fehér ruhát kezdtem kisimítani, hogy ne legyen gyűrött. Holnapra terveztem az öltözékemnek. Gyorsan leszaladtam még az étkezőbe, ahol két becsomagolt szendvicset hoztam fel, hogy majd reggelire azt megeszem. Egy ideje nem járok le reggelizni... Azt hiszem olyan két hónapja. Az étvágyam elment, mint az életkedvem, de azért mint Prefektus a diákokkal szemben eléggé rendes voltam.
Na, és most itt vagyok, írok ebbe a naplóba, és próbálom tétlenkedéssel tölteni a hátralevő órákat. Egyszerűen borzasztó unalom van.

2011.08.31


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése